Minden szervezetnek, így az egyházaknak, egy helyi gyülekezetnek is van egy csak rá jellemző kultúrája, melynek több látható és láthatatlan rétege van. A külső rétegek szintjén könnyű változtatni, de a láthatatlan, identitást is érintő mélységekben kevésbé. Kultúraváltási kényszer akkor alakul ki, amikor egy szervezetben két kultúra találkozik egymással. Az egyházak a kultúrák és szubkultúrák metszéspontjain inkább szakadnak, mint kultúrát változtatnak. A stabilitás, változatlanság vágya mindig erősebb a változásnál. Ezért, az egyháztörténelmet inkább a szakadások jellemzik, és kevésbé a csatlakozások, egyesülések, kultúrák fúziója. Kifejezetten ritka történet tanúi lehetünk 2015 óta, amikor az adventista egyház is kultúrák metszéspontjába került. Vajon mi lesz a történet vége? Ki kit fog beolvasztani vagy van ettől jobb kultúraváltási modell is?