Dr. Ősz-Farkas Ernő

PhD gyakorlati teológus, gyógyszerész, lelkész

Dr. Ősz-Farkas Ernő, gyógyszerészként (dr.pharm) kezdte el teológiai tanulmányait. Amerikában prevenciós témakörben, Angliában (Newbold/Wales Trinity Saint David Egyetem) pedig vezetéstudományban (MA) folytatott tanulmányokat. Négy évig volt a magyar Hetednapi Adventista Egyház Unió főtitkára, tizenhárom évig a Dunamelléki Egyházterület elnöke. 1994 óta a Magyar Unió Egészségügyi Szolgálatok Osztályának vezetője. 2024-ben az Unió Kommunikációs osztályvezetője. Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen gyakorlati teológiából szerzett PhD fokozatot (2024). Jelenleg a Zuglói és a Péceli gyülekezetek lelkésze. Rendszeresen szervez életmódtáborokat, egésségügyi szakmai konferenciákat. A Boldog Élet családi életmód magazin kommunikációs vezetője. Az Adventista Teológiai Főiskolán Keresztény Vezetés, Bioetika, Keresztény Életmód, Biblia és Egészség tantárgyakat oktatja. Szeret csapatban dolgozni, mert abból mindig valami különleges születik – mint pl. az ÉSZ-napok.

Válás-receptek!

Minden esküvőn elhangzik a holtomiglan, holtodiglan, de hogyan jutunk el az áldástól a kiátkozásig? Hogyan lesz vonzó vagy elkerülhetetlen egy nemkívánt kimenetel? Mikor érdemes küzdeni és mikor kell elengedni? Hogy kezeli az egyház a válást és milyen alapon szól bele két felnőtt magánügyébe?

„Válásban” – segítő csoport

A segítő csoport traumákon átment személyek speciális terápiás lehetősége. A csoportba olyan személyeket várunk, akik válásban vannak vagy korábban átélték. Az érzelmi átélések kölcsönös megosztása elindíthatja a felépülést, mások tapasztalata empátiát ébreszt és reményt adhat. Nincs megjegyzés, kioktatás, tanácsadás. Ami ott elhangzik, a falak között marad. A segítő csoportra előre, külön regisztrálni kell.

Az egyházi kultúraváltás modelljei

Minden szervezetnek, így az egyházaknak, egy helyi gyülekezetnek is van egy csak rá jellemző kultúrája, melynek több látható és láthatatlan rétege van. A külső rétegek szintjén könnyű változtatni, de a láthatatlan, identitást is érintő mélységekben kevésbé. Kultúraváltási kényszer akkor alakul ki, amikor egy szervezetben két kultúra találkozik egymással. Az egyházak a kultúrák és szubkultúrák metszéspontjain inkább szakadnak, mint kultúrát változtatnak. A stabilitás, változatlanság vágya mindig erősebb a változásnál. Ezért, az egyháztörténelmet inkább a szakadások jellemzik, és kevésbé a csatlakozások, egyesülések, kultúrák fúziója. Kifejezetten ritka történet tanúi lehetünk 2015 óta, amikor az adventista egyház is kultúrák metszéspontjába került. Vajon mi lesz a történet vége? Ki kit fog beolvasztani vagy van ettől jobb kultúraváltási modell is?

Miért olyan nehéz a változás?

Ha teve lennék, minden újévben elhatároznám, hogy átmegyek a tű fokán. De nem vagyok, a keresztmetszet mégis túl szűk ahhoz képest, hogy mekkora a hátizsákom. A változás nehéz, fájdalmas, kényelmetlen, zavaró. Mégis szeretnénk új külsőt, lelki növekedést, dinamikus közösséget, mai egyházat. Van-e jobb alternatíva a változásnál és az hogyan működik?

Gyógyító vagy mérgező hit

Sztereotípiákkal egyszerűsítjük az életet, hogy ha nem muszáj, ne gondolkozzunk túl sokat. A hitnek ereje van, a hit gyógyít, a hit mindent kibír, hittel a rossz is jó … és így tovább. A kiégés az első falnak ütközés, ami figyelmeztet, hogy a lelki élet nemcsak a megoldások kulcsa lehet, hanem a kudarcok okozója is…