Szexualitás és vallás kérdésköre elválaszthatatlan volt az ókori, politeista társadalmak mitológiai és hétköznapi, gyakorlati hagyományaiban. Az ókori Közel-Kelet, a görög és római világ istenvilág antropomorf sajátosságai révén számos, az emberi szexualitással kapcsolatos tevékenység és vitatott téma megjelent a politeista vallási hagyományokban és az ókori ember vallásgyakorlatában, ikonográfiai hagyományaikban is. Ebben hozott radikális változást a zsidó, majd az erre épülő keresztény hagyomány, a monoteizmus reformja, amely – Jan Assmann fogalmával élve – ellenvallási mozgalomként szakított a politeizmus antropomorf istenképével és új vallási és jogi keretbe helyezte a szexualitás számos kérdését is. A XXI. század egyik fontos kihívása, hogy a szekularizációs folyamatok révén fellazuló monoteista vallási hagyományok hogyan viszonyulnak a szexualitás ókorban is megjelenő problémáihoz és témáihoz, milyen módon lehet az ókori ars erotica foucault-i fogalmát ma alkalmazni és milyen perspektívai vannak a szexualitás és vallás közötti konstruktív párbeszédnek.