Egy folyamatosan és gyorsan változó világban élünk. Ennek a valóságnak a következménye, hogy bizonytalanságot szül, elbizonytalanítja az embereket, és megingatja a vezetés hagyományos normáit. Emellett teret nyit egy populista szemlélet előtt is, amely szerint a vezetésben az egyéni hősködés jelenti a megoldást. A valódi vezetők azonban képesek megérteni és értelmezni a valóságot, és ennek megfelelően felelősségteljesen vezetni; ugyanakkor ellen tudnak állni a társadalmi nyomásnak, és egy meghatározott értékrend keretein belül gyakorolják a vezetést. Ebben a keretrendszerben a bizalomra épülő vezetés jól meghatározott értékeken nyugszik, válsághelyzetekben ellenálló, és képes alkalmazkodni a jelenlegi társadalmi környezethez. Követnie kell a Jézus által a Máté 20,28-ban bemutatott, mindenkor érvényes szolgáló-vezetői elvet, miközben arra törekszik, hogy felhatalmazza az egyéneket és a közösséget Isten jellemének tükrözésére és megélésére. Ez a felhatalmazás azonban Isten örök céljainak megvalósulásának összefüggésében értelmezendő. A hatékony, bizalmon alapuló vezetés ezért az életben és a szolgálatban válik bizonyossá, együttműködésre törekszik, és világos iránymutatást ad. A vezetők így arra kapnak elhívást, hogy olyan vezetői örökséget építsenek, amely túléli egyházi vagy szervezeti pozíciójukat és szerepüket. Az ilyen örökség a bizalom és az elszámoltathatóság kultúráját teremti meg, és akkor formálódik, amikor a vezető jövőképpel, fókuszáltsággal, integritással és céltudatossággal vezet.