Mit tesznek másként azok a párok, akiket nem nyom le a krízis?
A rendezvény időpontja: 2026. február 20-22. Helyszín: Szeged, Szegedi Tudományegyetem József Attila Tanulmányi és Információs Központ (SZTE TIK, 6722. Szeged, Ady tér 10.)
Miként igazodhatunk el napjaink erkölcsi zűrzavarában? Ha megértjük is, mi a jó és mi a rossz, és szeretnénk a jót választani: honnan lenne hozzá bátorságunk? Van-e jogunk erkölcsi ítéletet alkotni? Képesek vagyunk vállalni nehéz erkölcsi döntéseket, és el tudjuk viselni, ha ezekért megbüntet minket a környezetünk? Ahhoz, hogy igennel tudjunk válaszolni ezekre a kérdésekre, erkölcsi rezilienciára van szükségünk…
Milyen összefüggések lehetnek ezen két terület között? Milyen szerepe van az erkölcsi rezilienciának a párkapcsolatokban? Beszélgetés az este két előadójával.
Miért megterhelő a változás? A legtöbbször nem akkor változunk, amikor szükséges, hanem amikor felerősödik a szenvedés nyomás. Hogyan hozzuk létre a szükséges változásokat? A rugalmas gondolkodás hat módja: mint a matematikus; értékeket fölfedezve; nehézségeket látva; kreatívan; lényeget fölismerve; érzésekhez kapcsolódóan A stabilitás kulcsa a rugalmasság. A fordulat, amikor nemcsak változtatok, hanem változok. Megoldásra, vagy megváltoztatásra van-e szükség?
„Reziliencia a lehetetlen árnyékában” című előadás azt vizsgálja, hogyan formálja a vezetői gondolkodást az, amit lehetetlennek hiszünk. Rávilágít arra, hogy gyakran nem az akadályok, hanem a belső narratíváink és a rendelkezésünkre álló eszközök figyelmen kívül hagyása korlátoznak bennünket. A reziliencia nem pusztán kitartás, hanem a lehetőségeink értelmezésének a képessége – annak felismerése, hogy a „lehetetlen” sokszor csak egy elfogadott vélemény a teljes valóságkép hiányában. Az előadás bemutatja, hogyan válhat a hit a bátor döntések forrásává.
Egy folyamatosan és gyorsan változó világban élünk. Ennek a valóságnak a következménye, hogy bizonytalanságot szül, elbizonytalanítja az embereket, és megingatja a vezetés hagyományos normáit. Emellett teret nyit egy populista szemlélet előtt is, amely szerint a vezetésben az egyéni hősködés jelenti a megoldást. A valódi vezetők azonban képesek megérteni és értelmezni a valóságot, és ennek megfelelően felelősségteljesen vezetni; ugyanakkor ellen tudnak állni a társadalmi nyomásnak, és egy meghatározott értékrend keretein belül gyakorolják a vezetést. Ebben a keretrendszerben a bizalomra épülő vezetés jól meghatározott értékeken nyugszik, válsághelyzetekben ellenálló, és képes alkalmazkodni a jelenlegi társadalmi környezethez. Követnie kell a Jézus által a Máté 20,28-ban bemutatott, mindenkor érvényes szolgáló-vezetői elvet, miközben arra törekszik, hogy felhatalmazza az egyéneket és a közösséget Isten jellemének tükrözésére és megélésére. Ez a felhatalmazás azonban Isten örök céljainak megvalósulásának összefüggésében értelmezendő. A hatékony, bizalmon alapuló vezetés ezért az életben és a szolgálatban válik bizonyossá, együttműködésre törekszik, és világos iránymutatást ad. A vezetők így arra kapnak elhívást, hogy olyan vezetői örökséget építsenek, amely túléli egyházi vagy szervezeti pozíciójukat és szerepüket. Az ilyen örökség a bizalom és az elszámoltathatóság kultúráját teremti meg, és akkor formálódik, amikor a vezető jövőképpel, fókuszáltsággal, integritással és céltudatossággal vezet.
A történetek továbbadása mindig is jellemző volt az emberiségre, és mára talán már el is felejtettük, hogy ez nem csak a szórakozást szolgája. A mesékben található legkülönfélébb életutak évezredekre visszamenő bölcsességet tárolnak arról, hogy hogyan is érdemes élni az életet. Merüljünk bele együtt egy mesébe, ahol egy kiskakastól tanulhatunk a rezilienciáról!
Hogyan hat a rezilienciát támogató gyereknevelés a felnőttkori helytállóképességre és mentális jóllétre? Milyen érzelmi védőháló épül fel gyermekkorban, amely hosszú távon meghatározza a kompetens, rugalmas felnőtté válást? Ezen kérdések mentén vizsgáljuk a reziliencia kialakulását, hangsúlyozva a gyereknevelés preventív szerepét.
Az előadásom arról fog szólni, hogy hogyan tudunk megbirkózni egy nehéz gyermekkor terhével úgy, hogy újra talpra tudjunk állni, hogy képesek legyünk a nehéz élmények ellenére is egészséges és kiteljesedett életet élni. Arról, fogok beszélni, hogy milyenek azok a fiatalok, gyerekek, akik képesek talpra állni egy bántalmazó gyermekkor után. Az ő lelküket megismerve pedig útmutatást kapunk ahhoz, hogy hogyan tudunk megbirkózni mi magunk is a múltunk terheivel.
A narratív pszichológia szerint domináns történetek határozzák meg, hogy hogyan élünk meg egy-egy helyzetet vagy akár, hogy mit gondolunk magunkról. De vajon ki írja ezeket a történeteket? És mit lehet tenni, ha egy olyan film főhőse vagyok, ahol közelről sem látszik a happy end?
Hogyan különböztethető meg a valódi lelki ellenállóképesség az érzelmek elfojtásától vagy a „túlélő üzemmódtól”? Mi segíti leginkább a rezilienciánk fejlődését krízishelyzetekben? Beszélgetés a szekció előadóival.
Hogyan maradhat releváns egy szervezet a gyorsan változó világban? Vezetőként mit tehetsz ezért? Mit tanulhat az egyház a multi világából?
A pólusok egymásnak feszülnek, és az érzelmi bevonódás egyre mélyebb. Egyik tábor győzni akar, a másik nem akar veszíteni. A társadalmi megosztottság pattanásig feszül — akárcsak a közéleti tartalmak fogyasztóinak idegei. Mit jelent ilyenkor a reziliencia? Hogyan lehet megőrizni a belső egyensúlyt, miközben a polarizáció egyre erősebb? Keresztény vezetőként: hol van a helyünk ebben a dinamikában?
Jézus szolgáló vezetői példája, hogyan alkalmazható a mai modern világban? Működik-e az egyházi közegen kívül? Alkalmazható-e a forprofit szektorban, vagy más világi területen? A biblikus elmélet átültethető-e gyakorlatba? Ezekre a kérdésekre igyekszem tapasztalataim és a Szentírás alapján választ adni.
Mitől válik egy vezető hitelessé a mai, gyorsan változó világban? Hogyan lehet egyszerre határozottan vezetni és teret adni mások fejlődésének, döntéseinek? Beszélgetés a szekció előadóival.
Az adventista egészségügyi alapelvek az életmódorvoslás mérlegén: Vajon megállják-e a közel 165 évvel ezelőtt leírásra került egészségügyi tanácsok a helyüket a modern orvostudományban, a bizonyítékokon alapuló orvoslás korában? Milyen hasonlóságokat, vagy éppen különbözőségeket találunk az adventista egészségügyi üzenet és az életmódorvoslás között?
Sebészet és életmód? A műtő hallatán elsőre talán egy rideg, steril szoba jut eszünkbe, valamint a kórházi tévésorozatok forgataga. Az életmód kapcsán viszont a legtöbbünknek a táplálkozás az első kép, ami megjelenik a szemünk előtt. Gondoljunk bele, hogy mennyi kapcsolat lehet a két terület között. Mennyire járul hozzá a sebészet az egészség fenntartásához és javításához? Vajon megelőzhető egy-egy beavatkozás, vagy inkább minél hamarabb essünk túl rajta? Mire figyeljünk, ha műtétre kerül sor?
Mindenki számára elérhető, megfizethető és követhető? Helyettesíthetik a „megszokott” orvosi kezeléseket? Lehetnek veszélyei az életmódorvoslásnak? Ezekről a kérdésekről lesz lehetőség beszélgetni 45 percben a szekció két előadójával.
Az előadás áttekintést ad főbb környezeti expozíciókról, többek között a légszennyezésről, ivóvízben előforduló vegyi anyagok, rádiófrekvenciás elektromágneses terek (RF-EMF), és ezek lehetséges egészségügyi következményeiről. Bemutatja epidemiológiai vizsgálatokkal e tényezők szerepét különböző megbetegedési kockázatok kialakulásában, különös hangsúlyt helyezve a sérülékeny populációkra. Az előadás foglalkozik azokkal a tudományosan megalapozott szempontokkal is, amelyek hozzájárulhatnak a közegészségügyi döntéshozatal támogatásához és a bizonytalanságok felelősségteljes kezeléséhez.
A „tudatos” szó napjainkra sokrétű, gyakran szubjektív értelmezést kapott – különösen az anyaghasználat területén. Egyre gyakrabban találkozunk egyes anyagok negatív megbélyegzésével, mint például a „műanyagmentes hónap” jelenségével. De vajon valóban a teljes tiltás jelenti a környezettudatosságot? Tényleg az a jó megoldás, ha bizonyos anyagokat egyszerűen száműzünk a mindennapjainkból? Az előadás célja, hogy mérnöki és gyakorlati szemszögből bemutassa, mit jelent valójában a tudatos anyaghasználat, milyen szempontok alapján érdemes döntéseket hoznunk, és hogyan lehetünk valóban felelős, „zöld” felhasználók a hétköznapokban.
Milyen személyes döntéseinknek van a legnagyobb hatása a környezetünkre, és hol kezdődik az egyéni felelősség a globális problémákban? Mit jelent keresztényként a teremtett világért való felelősségvállalás a mindennapi életünkben, nemcsak elvben, hanem konkrét gyakorlatban is? Beszélgetés a szekció előadóival.
Előadásomban a pszichológiai rezilienciát a hit, a bizalom és a kapcsolati viszonyok kontextusában elemzem, bemutatva, miként működnek ezek relációs erőforrásként a megküzdési folyamatokban, és hogyan támogatják az alkalmazkodóképesség fenntartását krízishelyzetekben.
Miért látunk annyi keresztény vezetőt elbukni? Elkerülhető-e a bukás? Hogyan tudjuk megőrizni hitelességünket, lelki ellenálló képességünk megerősítésével? Milyen eszközök állnak rendelkezésünkre? Milyen védelmet kaphatok Istentől? Ezekre a kérdésekre igyekszem tapasztalataim és a Szentírás alapján választ adni.
A mesterséges intelligencia korában soha nem volt könnyebb információhoz jutni – és soha nem volt nehezebb eligazodni közöttük. Az előadás azt vizsgálja, hogyan segítheti az egészségértést a kritikus gondolkodás, az arányérzék és a bizonyítékok józan mérlegelése a digitális zajban.
Hogyan él tovább a misztikus ima a 21. században? A meditáció és manifesztáció példáin keresztül azt kutatjuk, miként alakul át az ima a globális vallási piacon az egyéni szándék és a transzcendenssel kapcsolódás határán.
Az előadás célja az enyhe és mérsékelt intellektuális képességzavarral élő személyek interperszonális kapcsolatainak-barátságaiknak és szerelmi viszonyaiknak- bemutatása a vallásos hit tükrében. A szakirodalmak eddig elsősorban e kapcsolatok szexuális és edukációs aspektusaival, a felvilágosítás kérdésköreivel foglalkoztak (Lányiné, 1999, Hatos 2000, 2012, Szabó Ákosné, 1998, Zechmeister, 2012, Zolnai, 2001,). Mivel a korábbi kutatások dominánsan a szülői tapasztalatokra és a szakemberek gyakorlatára támaszkodtak, jelen vizsgálatunk-hasonlóan az újabb kutatási irányokhoz (Farkas és Jávor, 2021, Czakó és Szalay, 2023)- a fogyatékossággal élő személyek szubjektív megéléseit állítja a középpontba, betöltve ezzel egy jelentős tudományos rést.
A kutatásban 16 enyhe és 4 mérsékelt intellektuális képességzavarral élő felnőtt vett részt, akikkel félig strukturált jelleggel készültek interjúk. Az eredmények mélyebb betekintést engednek a résztvevők kapcsolatainak minőségébe, és rávilágítanak arra a hibás nézetre, mely szerint az intellektuális képességzavarral élő személyek nem képesek mély és bensőséges érzelmi kötelékek kialakítására és fenntartására.
Megfogalmazható, hogy a válaszadók többségi társaikhoz hasonló értékek mentén szervezik a kapcsolataikat, és felelősségteljesen gondolkozhatnak a hosszútávú elköteleződésről. A megkérdezettek jelentős része a házasságot preferálja az együttéléssel szemben. A résztvevők saját lehetőségeiket és korlátaikat reálisan mérik fel, melyben a szakemberek és családtagok támogató iránymutatása meghatározó erejű. Boldogulásuk és társadalmi integrációjuk szoros összefüggést mutat a környezet segítségnyújtásának mértékével: a befogadás és a normalizáció közös társadalmi felelősségünk.
A hit és az összetartozás érzése valójában mélyíti a barátságtudatot és a közösségi elköteleződést a résztvevők között. Vallásos közösségeikben intenzívebben megtapasztalhatják a szeretetet, és lehetőség teremtődik a baráti és szerelmi kapcsolatok biztonságos kibontakozására is. A legtöbb interjúalany vallásos neveltetése révén a napi szintű hitgyakorlás és az alapvető keresztény erkölcsi normák a párkapcsolati döntéseikben is alapvető viszonyítási pontként jelennek meg.
Az előadás bevezetésében a szakrális képzőművészet évezredeken átívelő ambivalens megítélésének hátterével, jellemzésével és jelenkori problémafelvetéseivel foglalkozom. Felületesen áttekintve a vallásfilozófia különböző képi ábrázolási rendszerekhez kapcsolódó aspektusait, dogmatikai paradoxonait, azok megjelenési formáit a zsidó-keresztény kultúrkörben, az iszlámban és az ókori politeizmus mentén szerveződő vallási kultuszokban.
Az előadásom elsődleges célja a hitéleti, filozófiai és pszichológiai látásmódok szinkretizálása a képi ábrázolások létjogosultságát valló, és az azt vitató irányzatok nyomán. A téma időben és térben történő ismétlődésének okozati vizsgálatán keresztül rámutatni a probléma teológiai megoldatlanságára és az ellentmondások feloldásának kísérleteire. Másodlagos célom a mélyebb ismeretek áttekintése mentén kialakuló árnyaltabb énkép körvonalazása, mely által hitéleti perspektívába helyezhető a kortárs szakrális képzőművészet pedagógiai és lélektani módszertana. Az előadás során érintem továbbá az ikonolátria és ikonoklasztázia biblikus kapcsolatának vizsgálatát az idolátria tükrében. Az ortodoxia és a puritanizmus szemléletének látszólagos ellentmondásai mentén hangsúlyt igyekszem helyezni arra a kérdésre, hogy az ábrázolási tilalmak miként válhattak viszonyítási pontokká és miként oldható fel ez a látszólagos ellentmondás az absztrakt képzőművészet esztétikai minőségében. Miért és hogyan érdemes mérlegelni egy a vallás- és kultúrantropológiai kutatási eredmények nyomán feltérképezhető ökomenikus művészetpedagógiai szemlélet kialakításának lehetőségét.
Az előadásom további látens céljai között szerepel a kortárs szakrális képzőművészet pedagógiai térnyerésének elősegítése, a művészetpedagógia didaktikai céljainak integrálása az általános társadalmi ismeretek közé, melynek szükségét a vizuális kultúra és művészettörténet közoktatásban betöltött szerepének folyamatosan fogyatkozó jelenlétében látom.
Szakdolgozatom célja a megbékélés folyamatában szerepet játszó intra- és interperszonális tényezők feltárása volt. Kutatásomban a következő kérdéseket vizsgáltam: Milyen jellemzők mentén különböznek azok, akik könnyebben vagy nehezebben bocsátanak meg, illetve kérnek bocsánatot? A bocsánatkérés feltétele-e a megbocsátásnak? Milyen tényezők segítik elő a megbocsátást interperszonális konfliktusok esetén? Mit gondolnak a résztvevők arról, ha valaki nem képes megbocsátani? Vannak-e megbocsáthatatlan sérelmek, és amennyiben igen, milyenek?
Az átfogóbb megértés érdekében kevert módszertanú kutatást alkalmaztam. A témát félig strukturált interjúval és különböző személyiségtényezőket (vonásmegbocsátás, önértékelés) mérő kérdőívekkel vizsgáltam. Az interjú során először a résztvevők önjellemzését kértem a témán belül, valamint egy sérelem felidézését, majd a megbocsátást elősegítő tényezőkről, a bocsánatkérés szükségességéről, és a megbocsátás elmaradásáról való véleményükről kérdeztem őket, teret engedve a szabadon áramló gondolatoknak. Kutatásomban 20 fő vett részt. Az adatokat tematikus elemzéssel és különböző statisztikai eljárásokkal elemeztem.
A kutatás eredményei szerint a megbocsátás stabil személyiségvonásként is értelmezhető. Az interjúk alapján a bocsánatkérés és a megbocsátás kapcsolatának megítélése változatos: a résztvevők egy része úgy vélte, hogy a megbocsátás belső, intraperszonális folyamatként is létrejöhet, így nem szükséges hozzá bocsánatkérés, míg mások elengedhetetlennek tartották. Azok a személyek, akik könnyen kérnek bocsánatot, de nehezebben bocsátanak meg, jellemzően nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a bocsánatkérés meglétének. A megbocsátást elősegítő tényezők között kiemelkedett a bocsánatkérés jelenléte, az elkövetővel való empatizálás, valamint a sérelemről való kommunikáció. A felidézett sérelmek kapcsán a résztvevők beszámolói szerint a sértő fél gyakran többféle engesztelő stratégiát is alkalmazott együttesen. A megbocsátás elmaradásáról való vélemények összhangban voltak a résztvevők saját megbocsátási hajlandóságával. Sokan megbocsáthatatlannak tartottak olyan sérelmeket, melyek súlyos, helyrehozhatatlan károkat okoznak. Az eredmények arra is utalnak, hogy a magasabb önértékeléssel rendelkező személyek hajlamosabbak megbocsátani másoknak, de ennek megerősítéséhez további kutatások szükségesek.
Bár a mintanagyság nem elégséges erős következtetések levonására, a témában számos jelentős tanulmány született korábban, melyet kiegészítenek a jelen eredmények, és támpontot adhatnak további kutatásokhoz. Segítségünkre lehetnek továbbá a megbocsátás és bocsánatkérés folyamatát befolyásoló intra- és interperszonális tényezők megértésében, valamint annak, hogy milyen körülmények között válik ez a folyamat nehézzé vagy lehetetlenné.
A környezetvédelmi szabályozások hatékonysága és szigorúsága jelentős szerepet játszik a fenntartható fejlődés elősegítésében, a környezeti szennyezés csökkentésében és az egészségi mutatók alakulásának javításában.
A kutatás célja, hogy feltárja, hogyan befolyásolják a gazdasági (infláció) és társadalmi tényezők (humán fejlettségi index, HDI) a környezetvédelmi szabályozások szigorúságát, valamint, hogy ezek a szabályozások milyen hatással vannak a károsanyag-kibocsátásra és az egészségügyi kimenetelekre (pl.: légúti betegségek miatti halálozás).
A kutatás a magyarországi adatokat az 1990–2019-es intervallumban vizsgálja, több forrást is felhasználva (EDGAR – Emissions Database for Global Atmospheric Research, HFA-DB – European Health for All database, Our World in Data, World Bank Open Data). Az összefüggéseket korrelációs elemzés és vektor-autoregressziós modellek segítségével elemeztük.
A Spearman-féle rangkorreláció alapján a humán fejlettségi index pozitív összefüggést mutatott a környezetvédelmi szabályozások szigorúságával (EPS), vagyis magasabb HDI-értékek mellett szigorúbb környezetvédelmi szabályozások figyelhetők meg (ρ=0,829; P<0,01). Ezzel szemben a szén-dioxid-kibocsátás (ρ=-0,791; P<0,001), az infláció (ρ=-0,783; P<0,01), a légúti betegségek miatti halálozás (ρ=-0,472; P=0,009), valamint a korai halálozás miatt elvesztett életévek (ρ=-0,823; P<0,001) negatív korrelációt mutattak a szabályozások szigorúságával.
A kutatás eredményei szerint a HDI pozitív, míg az infláció negatív hatással van a környezetvédelmi szabályozások szigorúságára. Ez azt jelzi, hogy a magasabb társadalmi és gazdasági fejlettség elősegíti a szigorúbb szabályozások kialakítását, míg a gazdasági instabilitás akadályozhatja azokat. Az eredmények továbbá azt mutatják, hogy a szén-dioxid kibocsátás, a korai halálozás miatt elvesztett évek száma és a légúti betegségek miatti halálozás negatív kapcsolatban állnak az EPS-sel. Ez arra utal, hogy a szigorúbb környezetvédelmi szabályozások hozzájárulhatnak ezen kedvezőtlen környezeti és egészségügyi mutatóknak a csökkentéséhez, elősegítve a fenntarthatóságot és a lakosság egészségi állapotának javulását.
Az élelmiszer- és vízbiztonság alapvető szerepet játszik a népegészségügyben, különösen az utazások során, amikor a helyi élelmiszer- és vízforrások kockázatainak ismerete elengedhetetlen a fertőzések megelőzéséhez.
Kutatásunk célja annak feltárása volt, hogy az ivóvízhez való hozzáférés és a társadalmi-gazdasági különbségek miként befolyásolják az ivóvíz eredetű enterális fertőzések globális terhét és annak időbeli alakulását, a döntéshozatal támogatása érdekében.
Az IHME Global Burden of Disease adatait elemeztük 204 országra vonatkozóan, összevetve a Szociodemográfiai Indexszel (SDI). A terhek (prevalencia, incidencia), valamint időbeli trendek értékelésére idősoros, regressziós és Joinpoint-analízist alkalmaztunk.
Az enterális fertőzések okozta teher továbbra is az alacsony SDI-vel rendelkező országokban a legnagyobb (p<0,001). A legjelentősebb javulás a közép-magas SDI-csoportban figyelhető meg (1990–2021: DALY AAPC −7,1678%, halálozás AAPC −5,7737%, mindkettő p<0,001). A Dunn post-hoc teszt alapján a legnagyobb rangkülönbség az alacsony és közép-magas SDI-országok között látható (DALY 58,252278; halálozás 58,119858; p<0,001), míg a legkisebb a közép-magas és magas SDI-területek között (DALY 6,295241; halálozás 3,870773; p<0,001).
Bár minden SDI-csoportban csökkenő tendencia látható, az alacsony SDI-területek továbbra is jelentős terhet viselnek. A magas SDI-országokban az életkor szerint standardizált halálozás nem mutatott szignifikáns változást, noha a 2000-es években átmeneti emelkedés volt megfigyelhető.
A kávé sokunk mindennapjainak elengedhetetlen része, mégis kevesen tudjuk pontosan, milyen hatásai vannak a szervezetünkre. Előadásomban összefoglalom a legfrissebb kutatási eredményeket a rendszeres kávéfogyasztás előnyeiről és kockázatairól. Beszélni fogunk arról, hogyan befolyásolja a koffein az alvást, mi történik a testünkkel, amikor a fáradtságunk elnyomására isszuk, és milyen alapvető elveket érdemes figyelembe venni a kávéfogyasztás időzítésénél. Szeretnék egy átfogó összefoglalót nyújtani a kávé egészségügyi hatásairól, illetve a hatások mögött rejlő élettani mechanizmusokról. Többek között megvizsgáljuk a kávé kapcsolatát a szív- és érrendszeri betegségekkel, a gyomor-bélrendszer működésével, a metabolikus egészséggel, valamint a szorongással. Az előadás célja, hogy ismertesse a hallgatósággal a kávé hatásait, és hogy a fogyasztásával kapcsolatos leggyakoribb félreértéseket eloszlassa.
Társadalmunkban a magas vérnyomás már népbetegségnek számít, mégis gyakran csak nagyon későn, sokszor túl későn kerül felismerésre, mivel a korai szakaszban általában nem okoz tüneteket. Ha azonban ez a káros állapot hosszú ideig fennáll, könnyen alakulhatnak ki szív- és érrendszeri betegségek, amelyek a modern, 21. századi halálozás vezető okai közé tartoznak. Éppen ezért kiemelten fontos, hogy felhívjuk a figyelmet a betegségre, valamint megfelelő tájékoztatást nyújtsunk a megelőzés és a kezelés lehetőségeiről, különös tekintettel az életmód megváltoztatására.
