PhD gyakorlati teológus, gyógyszerész, lelkész
A pólusok egymásnak feszülnek, és az érzelmi bevonódás egyre mélyebb. Egyik tábor győzni akar, a másik nem akar veszíteni. A társadalmi megosztottság pattanásig feszül — akárcsak a közéleti tartalmak fogyasztóinak idegei. Mit jelent ilyenkor a reziliencia? Hogyan lehet megőrizni a belső egyensúlyt, miközben a polarizáció egyre erősebb? Keresztény vezetőként: hol van a helyünk ebben a dinamikában?
Minden esküvőn elhangzik a holtomiglan, holtodiglan, de hogyan jutunk el az áldástól a kiátkozásig? Hogyan lesz vonzó vagy elkerülhetetlen egy nemkívánt kimenetel? Mikor érdemes küzdeni és mikor kell elengedni? Hogy kezeli az egyház a válást és milyen alapon szól bele két felnőtt magánügyébe?
A segítő csoport traumákon átment személyek speciális terápiás lehetősége. A csoportba olyan személyeket várunk, akik válásban vannak vagy korábban átélték. Az érzelmi átélések kölcsönös megosztása elindíthatja a felépülést, mások tapasztalata empátiát ébreszt és reményt adhat. Nincs megjegyzés, kioktatás, tanácsadás. Ami ott elhangzik, a falak között marad. A segítő csoportra előre, külön regisztrálni kell.
Minden szervezetnek, így az egyházaknak, egy helyi gyülekezetnek is van egy csak rá jellemző kultúrája, melynek több látható és láthatatlan rétege van. A külső rétegek szintjén könnyű változtatni, de a láthatatlan, identitást is érintő mélységekben kevésbé. Kultúraváltási kényszer akkor alakul ki, amikor egy szervezetben két kultúra találkozik egymással. Az egyházak a kultúrák és szubkultúrák metszéspontjain inkább szakadnak, mint kultúrát változtatnak. A stabilitás, változatlanság vágya mindig erősebb a változásnál. Ezért, az egyháztörténelmet inkább a szakadások jellemzik, és kevésbé a csatlakozások, egyesülések, kultúrák fúziója. Kifejezetten ritka történet tanúi lehetünk 2015 óta, amikor az adventista egyház is kultúrák metszéspontjába került. Vajon mi lesz a történet vége? Ki kit fog beolvasztani vagy van ettől jobb kultúraváltási modell is?
Ha teve lennék, minden újévben elhatároznám, hogy átmegyek a tű fokán. De nem vagyok, a keresztmetszet mégis túl szűk ahhoz képest, hogy mekkora a hátizsákom. A változás nehéz, fájdalmas, kényelmetlen, zavaró. Mégis szeretnénk új külsőt, lelki növekedést, dinamikus közösséget, mai egyházat. Van-e jobb alternatíva a változásnál és az hogyan működik?
Sztereotípiákkal egyszerűsítjük az életet, hogy ha nem muszáj, ne gondolkozzunk túl sokat. A hitnek ereje van, a hit gyógyít, a hit mindent kibír, hittel a rossz is jó … és így tovább. A kiégés az első falnak ütközés, ami figyelmeztet, hogy a lelki élet nemcsak a megoldások kulcsa lehet, hanem a kudarcok okozója is…
