Az előadás célja az enyhe és mérsékelt intellektuális képességzavarral élő személyek interperszonális kapcsolatainak-barátságaiknak és szerelmi viszonyaiknak- bemutatása a vallásos hit tükrében. A szakirodalmak eddig elsősorban e kapcsolatok szexuális és edukációs aspektusaival, a felvilágosítás kérdésköreivel foglalkoztak (Lányiné, 1999, Hatos 2000, 2012, Szabó Ákosné, 1998, Zechmeister, 2012, Zolnai, 2001,). Mivel a korábbi kutatások dominánsan a szülői tapasztalatokra és a szakemberek gyakorlatára támaszkodtak, jelen vizsgálatunk-hasonlóan az újabb kutatási irányokhoz (Farkas és Jávor, 2021, Czakó és Szalay, 2023)- a fogyatékossággal élő személyek szubjektív megéléseit állítja a középpontba, betöltve ezzel egy jelentős tudományos rést.
A kutatásban 16 enyhe és 4 mérsékelt intellektuális képességzavarral élő felnőtt vett részt, akikkel félig strukturált jelleggel készültek interjúk. Az eredmények mélyebb betekintést engednek a résztvevők kapcsolatainak minőségébe, és rávilágítanak arra a hibás nézetre, mely szerint az intellektuális képességzavarral élő személyek nem képesek mély és bensőséges érzelmi kötelékek kialakítására és fenntartására.
Megfogalmazható, hogy a válaszadók többségi társaikhoz hasonló értékek mentén szervezik a kapcsolataikat, és felelősségteljesen gondolkozhatnak a hosszútávú elköteleződésről. A megkérdezettek jelentős része a házasságot preferálja az együttéléssel szemben. A résztvevők saját lehetőségeiket és korlátaikat reálisan mérik fel, melyben a szakemberek és családtagok támogató iránymutatása meghatározó erejű. Boldogulásuk és társadalmi integrációjuk szoros összefüggést mutat a környezet segítségnyújtásának mértékével: a befogadás és a normalizáció közös társadalmi felelősségünk.
A hit és az összetartozás érzése valójában mélyíti a barátságtudatot és a közösségi elköteleződést a résztvevők között. Vallásos közösségeikben intenzívebben megtapasztalhatják a szeretetet, és lehetőség teremtődik a baráti és szerelmi kapcsolatok biztonságos kibontakozására is. A legtöbb interjúalany vallásos neveltetése révén a napi szintű hitgyakorlás és az alapvető keresztény erkölcsi normák a párkapcsolati döntéseikben is alapvető viszonyítási pontként jelennek meg.