Szakdolgozatom célja a megbékélés folyamatában szerepet játszó intra- és interperszonális tényezők feltárása volt. Kutatásomban a következő kérdéseket vizsgáltam: Milyen jellemzők mentén különböznek azok, akik könnyebben vagy nehezebben bocsátanak meg, illetve kérnek bocsánatot? A bocsánatkérés feltétele-e a megbocsátásnak? Milyen tényezők segítik elő a megbocsátást interperszonális konfliktusok esetén? Mit gondolnak a résztvevők arról, ha valaki nem képes megbocsátani? Vannak-e megbocsáthatatlan sérelmek, és amennyiben igen, milyenek?
Az átfogóbb megértés érdekében kevert módszertanú kutatást alkalmaztam. A témát félig strukturált interjúval és különböző személyiségtényezőket (vonásmegbocsátás, önértékelés) mérő kérdőívekkel vizsgáltam. Az interjú során először a résztvevők önjellemzését kértem a témán belül, valamint egy sérelem felidézését, majd a megbocsátást elősegítő tényezőkről, a bocsánatkérés szükségességéről, és a megbocsátás elmaradásáról való véleményükről kérdeztem őket, teret engedve a szabadon áramló gondolatoknak. Kutatásomban 20 fő vett részt. Az adatokat tematikus elemzéssel és különböző statisztikai eljárásokkal elemeztem.
A kutatás eredményei szerint a megbocsátás stabil személyiségvonásként is értelmezhető. Az interjúk alapján a bocsánatkérés és a megbocsátás kapcsolatának megítélése változatos: a résztvevők egy része úgy vélte, hogy a megbocsátás belső, intraperszonális folyamatként is létrejöhet, így nem szükséges hozzá bocsánatkérés, míg mások elengedhetetlennek tartották. Azok a személyek, akik könnyen kérnek bocsánatot, de nehezebben bocsátanak meg, jellemzően nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a bocsánatkérés meglétének. A megbocsátást elősegítő tényezők között kiemelkedett a bocsánatkérés jelenléte, az elkövetővel való empatizálás, valamint a sérelemről való kommunikáció. A felidézett sérelmek kapcsán a résztvevők beszámolói szerint a sértő fél gyakran többféle engesztelő stratégiát is alkalmazott együttesen. A megbocsátás elmaradásáról való vélemények összhangban voltak a résztvevők saját megbocsátási hajlandóságával. Sokan megbocsáthatatlannak tartottak olyan sérelmeket, melyek súlyos, helyrehozhatatlan károkat okoznak. Az eredmények arra is utalnak, hogy a magasabb önértékeléssel rendelkező személyek hajlamosabbak megbocsátani másoknak, de ennek megerősítéséhez további kutatások szükségesek.
Bár a mintanagyság nem elégséges erős következtetések levonására, a témában számos jelentős tanulmány született korábban, melyet kiegészítenek a jelen eredmények, és támpontot adhatnak további kutatásokhoz. Segítségünkre lehetnek továbbá a megbocsátás és bocsánatkérés folyamatát befolyásoló intra- és interperszonális tényezők megértésében, valamint annak, hogy milyen körülmények között válik ez a folyamat nehézzé vagy lehetetlenné.